Hatalmas áttörés az orvostudományban: megváltozhat a depresszió kezelése

Egy 67 éves alabamai nő esete paradigmaváltást jelentett a mély agyi stimuláció (DBS) kutatásában. A beteg 2015-ben részesült kísérleti DBS-kezelésben, miután négy súlyos depressziós perióduson esett át. Az agysebészek elektródákat ültettek be az agyának azon részébe, amely kulcsszerepet játszik a hangulat szabályozásában, ám négy hónappal a sikeres kezelés után az állapota váratlanul visszaesett. 

Amikor Patricio Riva Posse, az Emory Egyetem pszichiátere és csapata később elemezte az adatokat, és megdöbbentő felfedezést tettek. Christopher Rozell, a Georgia Tech idegtechnológiai mérnöke elmondta: „Az agyba beültetett elektródák öt héttel a klinikai tünetek újbóli megjelenése előtt érzékelték a neurális instabilitás jeleit”. Majd ezt kombinálta a mesterséges intelligenciával, hogy minél pontosabban azonosítani tudja a kulcsfontosságú mintákat. 

Objektív biomarkerek a szubjektív tünetek helyett 

A pszichiátria az egyike azon kevés orvosi eljárásoknak, amelyeknek nincsenek objektív mérőszámai a kezelési döntések meghozatala során. Rozell modellje azonban feltárt egy különleges biomarkert, amely képes volt megbízhatóan megkülönböztetni a depressziós visszaesés és a gyógyulás állapotát. Ez a biomarker az alvás minőségének a változásait is tükrözte, ami egy kulcsfontosságú korai jelzés, mivel a rossz alvási minták gyakran megelőzik a depressziós tünetek visszatérését. A kutatók most egy „automatikus riasztórendszert” fejlesztenek, vagyis egy olyan, MI-vezérelt eszközt, amely folyamatosan monitorozza a készüléket, és figyeli a visszaesés jeleit. Helen S. Mayberg vezető neurológus szerint ez lehetővé teheti a megelőző beavatkozásokat az utólagos eljárások helyett. 

Valós idejű adaptáció 

A San Franciscó-i Egyetem kutatói még tovább mentek: egy teljesen zárt hurkú DBS-rendszert fejlesztettek, amely az agyi aktivitás alapján automatikusan, valós időben beállítja a stimulációs paramétereket. Andrew Krystal pszichiáter és csapata az első betegük, Sarah esetében már az implantátum bekapcsolása utáni első héten javulást tapasztalt. 

A rendszer működése során a betegek először egy intenzív, 10 napos feltérképezésen esnek át, amikor átmenetileg 10 elektródát ültetnek be öt helyen, az agy mindkét oldalán. A kutatók tesztek sorozatát végzik el a leghatékonyabb helyek azonosítására mind a stimulációhoz, mind az érzékeléshez. Amikor a rögzítő elektróda depresszióval kapcsolatos agyi aktivitást észlel – ami naponta százszor is előfordulhat –, a másik elektróda néhány másodperces elektromos impulzust küld. 

Személyre szabott paraméterek 

A houstoni Baylor Orvostudományi Főiskola csapata más megközelítést alkalmaz. Sameer Sheth agysebész vezetésével két koordinált elektródakészletet használnak: az egyik az agy „érzelmi központjának” az egyik csomópontját célozza meg, a másik pedig egy jutalom-motiváció központot. Majd egy elektroenkefalográf (EEG) segítségével feltérképezik a neurális hálózatokat. 

„Ezáltal lényegében egyedi stimulációs paramétereket tudunk tervezni, amelyek az adott ember hálózatát a helyes irányba fogják mozdítani” – magyarázta Sheth. A csapat eddig hét pácienst kezelt, és a kezdeti eredmények igencsak ígéretesek. 

A jövő irányai és kihívások 

Alik Widge, a Minnesotai Egyetem pszichiátere és orvosbiológiai mérnöke szerint nincs univerzális megoldás: „Nincs olyan, hogy DBS a depresszióra. Van DBS specifikus kognitív-érzelmi szindrómák kezelésére.”  

Az optimális stimulációs módszer is egyénenként változik. A folyamatos stimuláció hatékonyabb lehet azoknak, akiknek a depressziója állandósult, míg a megszakításos vagy reagáló megfelelőbb azoknak, akiknek a tünetei napi ingadozásokat mutatnak. A kutatók célja egy neurológiailag pontos eljárást létrehozni a kezelésrezisztens depresszió meggyógyítására, ahol a hagyományos terápiák nem hoztak eredményt. 

Nem kis probléma a depresszió 

Nagy szükség van az ehhez hasonló megoldásokra. Az Economist Impact „Depression in Europe” jelentése szerint a depresszió jelentős és növekvő társadalmi, valamint gazdasági terhet jelent Európában. Az Európai Unióban élők több mint 7 százaléka számolt be krónikus depresszióról 2021-ben, ami azt jelenti, hogy minden 14. ember érintett, és a nők közel kétszer nagyobb arányban szenvednek krónikus depresszióban, mint a férfiak. A depresszió az EU-ban a betegszabadságok akár feléért is felelős lehet, és az érintettek általában nem is dolgoznak, vagy ha igen, akkor átlagosan 6 százalékkal kevésbé produktívak. A depresszió az öngyilkosság és az öngyilkossági gondolatok elsődleges kockázati tényezője; évente mintegy 120 ezer ember vet véget az életének a WHO európai régiójában, ami a halálozások 1,3 százaléka. 

Ez a szám tartalmazza az egészségügyi rendszer, a szociális ellátórendszerek és a munkaerőpiac közvetlen és közvetett költségeit is. A depresszióval összefüggő munkaerőpiaci kiesés – például a hiányzások és a gyengébb teljesítmény – jelentős gazdasági veszteséget okoz, csak a csökkent produktivitás költsége 2015-ben majdnem 23 milliárd euró volt. 

A társadalmi kihívások közé tartozik, hogy a megbélyegzéstől való félelem is komoly akadály: sokan titkolják az állapotukat, későn vagy egyáltalán nem kérnek segítséget, és gyakran inkább testi panaszokat említenek. Ez a késlekedés – mint minden betegségnél – ebben az esetben is problémát jelent a kezelés megkezdésében és a terápia betartásában. A Covid–19-pandémia idején sok országban megduplázódott vagy megháromszorozódott a depressziósok száma, különösen a fiatalok körében, az egészségügyi rendszerek pedig nehezen tudnak lépést tartani a növekvő betegszámmal. 

A jelentés szerint a megoldás kulcsa a nagyobb tudatosság, a betegjogok erősítése és a depresszió komoly betegségként való elismerése. Elengedhetetlen, hogy a mentális egészséget egyenrangúan kezeljük a fizikaival, különös tekintettel a megelőzésre, a korai felismerésre és a munkahelyi támogatásra. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Pixabay

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.